Kikyou, Kagome

-         Úgy látszik minden papnő így jár, aki a barlang közelébe merészkedik.

-         Mit csinálsz itt? Jól érzed magad Kikyou? Baj van? Betegnek látszol. Hol vannak a lélekrablók? Egyet sem látok. Azért estél össze mert legyengültél?

-         Egy papnőnek nem illik annyit fecsegni mint teszed kisasszony.

-         El kell mennünk innen, gyere kapaszkodj belém.

-         Nem fog sikerülni, mi most a papnőfaló gyomrában vagyunk.

-         Mi? Papnőfaló?

-         Ez egy olyan szellem, ami papnők erejével táplálkozik. Rendszerint barlangoknak, vagy üregeknek álcázza magát és csak a papnőket engedi be.

-         Egy szellem gyomrában vagyunk?

-         Igen, és itt bent egy fabatkát sem ér a hatalmunk. Innen nincs menekvés.

-         Az ki van zárva. Olyan ez mint egy sima barlang.

-         Nem leszünk képesek ki törni.

-         Micsoda hozzáállás ez?! Meg kell próbálnunk, belőlem nem lesz táplálék. Induljunk! Van ötleted merre kell menni?...

-         (mit akar elérni ez az ostoba lány?)

-         (jaj, hogy kerültem már megint ekkora bajba, de ami még rosszabb mért pont Kikyouval kellett itt ragadnom.) Öm, veled minden rendben?

-         Am

-         Figyel, biztosan érdekel, hogy mi van Inuyashával ugye, most is azt szereti a legjobban ha felbosszant, de amúgy rendes fickó. Bár az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy azért vagyok most itt, mert megint felidegesített. Gondolom ez nálatok nem is fordult elő. (hogy lehetek ilyen végtelenül ostoba? Mért nem tudom abbahagyni a fecsegést, ráadásul pont Kikyou előtt, elvégre sok évvel ez előtt ők ketten… végül is sokkal rosszabb már nem lehet.) Minden rendben? Még mindig nem értem mért estünk itt csapdába.

-         Tudod te egy különleges nő vagy. Mivel normális esetben egy papnő még mozdulni sem tudna ebben a barlangban.

-         (vagyis ezt úgy érti, hogy nem vagyok normális?)

-         Jobb lenne ha a sorsomra hagynál. Mint azt tudod én már halott vagyok, de neked még van esélyed, hogy kijuss erről az elátkozott helyről. Ne élve eltemetve kelljen kivárnod a halált. Menekülj el. Csak úgy juthatsz ki, ha elpusztítod a szellem szívét. Indulj!

-         Azt nem tehetem. Nem tudom milyen esélyein vannak, de nem fogom hagyni, hogy parancsolgass nekem!! Nem foglak magadra hagyni Kikyou, ki fogunk jutni innen,de csak akkor ha te sem adod fel.

-         Te nem tréfálsz.

-         Valami közeledik… Hoppá ez egy kicsit mellé ment úgy látom… Köszönöm… Nem kaptok el, itt csak ti haltok meg úgy látom.

-         (a lelkek a testemben, kezdenek elhalványodni.)

-         (sietnünk kell) Gyorsan Kikyou, ülj fel a hátamra!

-         (ez a lány nagyon furcsa szerzet. Olyan jó meleg érzem, ahogy a vére kering a testében, honnan veszi ezt a hatalmas erőt?) Inuyasha már biztos aggódik érted.

-         Azt erősen kétlem, nagyon felbosszantottam, most biztosan duzzog valahol, meg aztán akkor sem sietne a segítségünkre ha tudná hol vagyunk, de Inuyasha miatt ne fájjon a fejed. Nélküle is ki fogunk jutni innen, majd meglátod. Csak tart ki még egy kicsit Kikyou. Ez lesz az?

-         Igen, itt lesz a szíve.

-         Akkor. Mi ez?

-         Itt van… Ha sikerül elpusztítanod a szívet, akkor kiszabadulhatunk.

-         Az ott fent a szíve? Készülj szellem, olyan szívrohamot kapsz, amiből sosem fogsz felébredni…

-         Még ő sem elég erős.

-         Mi? Még él?!

-         Emlékszel, amit mondtam? Ennek a szellemnek a gyomrában a papnők ereje és varázsnyilai egy fabatkát sem érnek.

-         De akkor... Egek milyen undorító.

-         Menekülj!

-         Milyért?

-         Túl veszélyes itt maradnod.

-         A nyílás!

-         Menny már! Ha itt maradsz te is meghalsz mint én.

-         Felejts el, hogy kérheted, hogy hagyjalak magadra… Kell lennie kiútnak, muszáj! (a nyílvesszőim hatástalanok, mást kell kitalálnom, különben végünk, Tudom már, ez az egyetlen esély.) A szilánkok! (így nem tudom visszaszerezni a szilánkokat.)… Akkor ezzel. Ezt tedd zsebre!! Igen! Hogy lehet ez, az ékkő szilánk sem végzett vele?!

-         A szilánkokat, hozd ide az ékkőszilánkokat.

-         Öh de..

-         Siess.

-         Értettem!.. Kikyou, itt vannak.

-         Kérlek add a kezedet. Imátkozz

-         De mért imátkozzak?

-         Bízz bennem, imátkozz.

-         Rendben van! A szilánkok egyesültek! Értem már, egy szilánk nem képes elpusztítani a szellemet, de három egyesítve már igen.

-         Menny, öld meg. Jól célozz.

-         Most meghalsz!... Öm, Kikyou

-         Mond miért, miért vagy még itt? Kagome? Miért nem hagytál sorsomra a barlangba? Miért imátkoztál? Tényleg bíztál bennem?

-         Nem te mondtad, hogy a papnők nem szoktak ilyen sokat fecsegni? A kérdésedre nem tudok válaszolni, mert én sem értem.

-         Akkor miért mentettél meg egy halottat, aki már nem tartozik ide?

-         Azért, mert egy faragatlan fél szellem nagyon szomorú lenne ha eltűnnél.

      -     Ez rád is igaz.