Naraku, Kagome, Kikyou

„A halál illúziójának varázslata, a lélek igencsak törékeny dolog. A szomorúság, félelem, kétely, vagy a legcsekélyebb gyanú árnyéka beleköltözik, akkor azt a lelket elemészti a sötétség ereje.”

-         Az az érzésem, hogy Naraku fél tőled, ezért a szent ékkőszilánkjával manipulál, hogy ellened forduljak és végezzek veled.

-         Látom a szilánkot a mellkasodban.

-         Csakhogy azt a papnőt, aki valaha a négy lélek szent ékkövének őrzője volt nem lehet egyetlen szilánkkal irányítani.

-         Tehetetlen vagy Naraku, most, hogy a kis bábud eltörött semmit sem látsz, a gonosz kis varázslataid rám nincsenek hatással. A palota köré emelt akadályt, amellyel Inuyashát akartad távol tartani nem esett nehezemre megszüntetni... Ezt akartad nem igaz? Nálad hagyom megőrzésre, elvégre kinek lenne nagyobb szüksége a szent ékkő hatalmas erejére mint neked Naraku szellem, vagy talán csak félig szellem?!

-         Micsoda? Azt hiszed, hogy én csak félig vagyok szellem?

-         Igaz, hogy nagyon jól álcázod, de csak egy szökevény halandó vagy, Onigumo vére még mindig az ereidben csordogál igaz? Azért akarod megkaparintani a szent ékkövet, hogy a segítségével egészen szellemé változhass.

-         Ha ez így van mért adod át nekem az ékkődarabot? Nem  akarsz bosszút állni azért mert ötven évvel ezelőtt meggyilkoltalak?

-         Akkor csak a testem halt meg, lehet, hogy aznap magam mögött hagytam az élők világát, de ebben az új testben sokkal erősebb vagyok, nem várom el tőled, hogy megértsd.

„Rajta Naraku gyújtsd össze az összes ékkő szilánkot és ha már mindet megszerezted akkor a pokolra küldelek. Szabadon gyűlölhetek, a lelkem most sokkal szabadabb mint annak idején amikor életben voltam, szabadon gyűlölhetek és szerethetek.”